Már gyermekkorom óta utazom az álomvilágok és a valóság között, mint egy "ébren álmodó". Az egyetemes hagyomány értékein keresztül kutatom az ősi szimbólumok jelenben ható üzeneteit. A jelek és a formák, láthatatlan dimenziók szellemi megnyilvánulásain át közvetítenek felénk. Hiszem, hogy a szellemi szintek közötti átjárhatóság és közvetítés a művész egyik feladata.
A képek mint Dimenziókapuk, Kapuk más világok között , Átjárók , melyek a transzformáció eszközei. A művészet és a szakralitás viszonya az a téma, ami engem igazán foglalkoztat. a művészet alapvetően kötődik a felsőbb lényegiség megjelenítéséhez. A festészeten belül mindig érdekeltek az ősi szimbólumok, ősképek, ősi jelek és formák, melyek mögül láthatatlan dimenziók közvetítenek felénk. Mindig is érdekeltek az ősi tanítások egyetemes értékei az ősi rítusok mágikus formái és üzenetei a misztériumjátékok varázsa. A szakrális művészeten keresztül egy olyan beavatási utat járhatok, ahol a belső víziók vezetnek. Az alkotás folyamata nekem olyan mint egy meditáció, a művészet számomra egy beavatási útnak a végig járása. A szellemi szintek közötti átjárás és közvetítés által közelebb kerülhetek a gyógyítás és gyógyulás folyamataihoz.A szent szimbólumok, jelképek, mágikus talizmánok kutatása mellett foglalkoztam a szakrális geometriával, majd a főiskolai évek melletti Indiai és Ázsiai utam alatt elkezdtem foglalkozni a yantrák és mandalák rajzolásával. Az ősi szertartások, rítusok, beavatások és misztériumjátékok tanulmányozásával a maszkok, bálványok, totemoszlopok készítése egy újjabb lehetőséget teremtett a szellemi szintek behívására.
A mai tudomány legújabb felfedezésein keresztül az ősi kozmikus szimbólumok közös elemeit tovább kutatva az ősi szimbólum rendszerek jelentését és természetes megjelenési formáit vizsgálom. Ezek a szimbólum rendszerek, újabb „dimenziót” nyitnak meg a kép megalkotása közben. Festményeim megjelenítik a modern fizika fraktálgeometriájára épülő elemi formákat, a külőnböző kultúrák művészetének szimbólumait és metafizikai fogalmak képekben is értelmezhető elemeit. A szimbólumok kódjait újraértelmezve feltárulnak a Tér-Idő intervallumai, e síkok szekvenciáin át érzékelhetővé válik a más idősíkokra való kiterjedés. Ezek a „képletek” egyfajta új szimbólumrendszert megalkotva és felhasználva - jelennek meg. A tudomány és művészet határterületén át, egy újabb „sík” jön létre, hogy megjelenhessenek azok az elvont motívumok, melyek kifejezik a világ „valós” formáit. A szakrális geometria fényében eggyéválik a hang , szín és forma.
Munkáimban, a grafikai eljárások és hagyományos festészeti technikák használata mellett, egyéni vizuális technikákkal kisérletezve igyekszem megjeleníteni világunk konkrét és elvont képi lenyomatait.
A művészet számomra teremtés és beavatás, átjáró a világok között...
Átlényegülés, átváltozás, átlépés a "másik oldal"-ra a túlsó partra. Az ősi kultúrák és szent iratok tanulmányozása közben, kutattam a különböző teremtésmítoszokat, kozmikus rendszereket, kozmogrammokat, szakrális jelképeket, szimbólumokat, túlvilági elképzeléseket, halott kultuszokat és szertartásokat. Ezen belül is ősi magyar múltunk gyökereit, emlékeit és hagyományait. A sámán és táltos világlátását és feladatát a múltban és a jelenben. A "tudó"emberek hagyatékát, regöseink énekeit, népmeséink üzeneteit, ősképeink jelentéseit. A védikus írásokat, a Tibeti halottas könyveket, a Bardo Tödol halotti szertartáskönyveket, az ősi bon és dzogcsen tanításokat. Az istenek, természet szellemek, elementálok, túlvilági lények, démonok, kapuőrök bonyolult világát. Az imagináció, kontempláció és meditáció tudatállapot változásait és a letisztult víziók nélküli tudat tiszta természetének állapotát.
Az egyiptomi Halottak Könyvét, Amduat-, Kapuk-, Két út- ,Barlangok könyvét...
A Maya Quiche indiánok szent könyvét, a Popol Vuh feljegyzéseit és a Xibalba alvilági elképzeléseit. A kínai taoista írásokat és mágikus talizmánokat. Az ősi csillaghit az asztrológia és asztrozófia tanításait. Vizsgáltam a különböző mítoszokat, varázsszövegeket, ráolvasásokat a sámáni kultúra rítusait, gyógyító szertartásait és jelképrendszerét. A sámánok extatikus utazását az életfán keresztül a három világon át. A szellemekkel és ősökkel való kapcsolatát. A lélek közvetítő szerepét a túlvilág és az e világ között.
A révülés, a meditáció az álom és látomások, megváltozott tudatállapotok megélésén keresztül képesek vagyunk közelebb kerülni a tudat tiszta természetéhez és a "forráshoz". Az ősi mágikus ábrák és a szakrális geometria diagramjai összefüggést mutatnak a modern csillagászat, fizika és a kvantummechanika legújabb felfedezéseivel. Így kapcsolódik a múlt a jelenhez az ős lélek a kor szelleméhez. A művész is így utazik Tér- Időn túl, "ébren álmodva".
...Nagy utat járhattam be a csíksomlyói Szűz Máriától és a pilisi hegyektől az utolsó öreg táltos bácsa meséjéig az indiai brahmin papok és tanítómesterek beavatásán keresztül az ősi templomok az ázsiai aranykori művészetek a nágák titkos világának feltárásáig. Bali rituális táncai és az indonéz mítoszvilág rejtelmeibe merülve a jávai Borobudur teraszától a kínai varázs papírokat égető taoista kolostorokig. Az egyiptomi piramisokban és beavató helyeken meditálva az oázisok orákulum templomaitól a végtelen sivatagokig. A kirgiz sámán manasz énekétől a pislákoló tűz mellett a jurtában ülve a révülő mongol sámán, ősöktől való üzenetéig. A tibeti láma Szív szutra mantrájától a Meteorák és az Athosz hegység kolostorain áthajózva, Aszklépiosz gyógyító oltáráig. Nekropolisztól Rumi szent templomáig a forgó szufi dervisek transzán át járom a "hős beavató útját", végtelen utam…
Idézetek VELICH DÓRA TEO
„AJTÓK ÉS KAPUK, MINT A HATÁRÁTLÉPÉS SZIMBÓLUMAI A MŰVÉSZET ASPEKTUSÁBÓL”
-című írásának részleteiből- a tanulmány az Emlékkönyv - A Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem fennálásának 15. évfordulójára cím könyvben jelent meg.
Az „Ég Ajtói”- az „ibw” és a „w c bt” fogalma
…Mind az ajtó, mind az álajtó a túlvilággal való kapcsolat és átjárás eszköze. A kapu hivatott szimbolizálni az átjárást az ismeretlen létállapotok és világok, a fény és a sötétség, az élet és a halál szférái között. Nem csak utat mutat, de elvezet az átlépéshez. A profán világból átvezet a szakrális világba. Az egyiptomi hit szerint az elhunyt lelke, amikor áthalad egy kapun, akkor beavatási folyamaton megy keresztül. A kapuk és álajtók jellemző elemei a sírépítészetnek. A sírnak tulajdonképpen kettős célja van. Kívülről emlékhely, a rokonok által, halotti áldozatokkal való folyamatos ellátás, illetve megemlékezés helye, belsőértelemben az új életre kelés misztériumának területe. Az elhunyt elkülönül az élőktől és belép a másvilág mitikus, rejtélyes világába. Maga az ajtó a kapcsolat a két világ között, a belépési pont. Az épített szerkezet falai, az ajtók, a fizikai határ szimbólumai, amik elválasztják a két világot: a holtak és élők világát. A kapun való belépéskor, a kapcsolódást segítik az invokációk, ismétlődő imák, recitációk és a felajánlott áldozati ajándékok. A halál rituális átmenetnek tekinthető. Az egyiptomiak hite szerint, az álajtó biztosította tehát az átjárást a láthatatlan világok között…
…Ez az illúziókeltés gyakori volt az egyiptomi művészetben. A művészet így szorosan összefonódott a szertartások és rituálék mélyebb rétegeivel…
…Mitikus szinten a halotti rituálékhoz és mítoszokhoz kapcsolódó tér (balzsamozó helység, sírkamra, kápolna stb.) a kozmosz és a túlvilág térben leképzett modelljeként is felfogható. A szimbolikus terek és ábrák lehetővé teszik az átjárást a két világ között…
…„A sugárzó hely” (az „3ḫ.t”, a horizont része) az Óbirodalomban a királyok számára a királyi sír, maga az „Égbe emelkedés helye” A korábbi vallási tartalmú szövegekben is utalnak arra, hogy a sír az átlépés szimbolikus helye…
…Az egyiptomiak hittek a képek mágikus, megelevenítő erejében, a teremtés ábrázolása valójában az örök életbe való bevonulás manifesztációja. A szobrászokat (keszti, hemu) „csontfaragónak”, a raj- zolókat (zes kedut) a „körvonalak írójának” nevezték…
Liminalitás, Határátlépés
A liminalitás a létezésnek belső, szakrális formáit, egy határhelyzeti állapotot jelent. Az ajtók, mint szimbolikus határelválasztók, a határmezsgye, határátlépés megjelenítői. A határátkelés a liminalitás az átmeneti rítusok, mind az ajtó szimbolikájához kapcsolódnak. Gennep a rítusokat a határátlépés mentén, dinamikus folyamatokként osztályozza. Ez a módszer a jelenségek folyamatát egy teljes, elejétől a végéig tartó rítus keretében próbálja vizsgálni. Ebben a kontextusban úgy gondolja, hogy az átmeneti rítusokat joggal tekinthetjük külön kategóriának, melyen belül további elemzés alapján elkülöníthetőek az elválasztás, az átmenet és a visszafogadás rítusai (van Gennep, 1960: 10-11). A szertartások általában magukba foglalják a rituálék kategóriáit, elméletileg az átmeneti rítusok teljes sorát tartalmazzák, így a preliminális (elkülönülés), a liminális (átmenet) és posztliminális (inkorporáció) szakaszait is. Egyes rítusok és tiltások a szakrális állapot fenntartását szolgálják. Mint kapuk az ajtók szimbolikusan feltartottak vagy akadályt képeztek, jelezték az áthaladást, de a védelmet is. Ezeket láthatjuk a festményeken és művészi reliefeken vagy az istenek szentélyeiben. Az ajtó értelmezhető úgy is, mint a másik világot elzáró akadály, de ugyanakkor a másik világba való belépés lehetősége is. Az ajtók kinyitásának rituáléja az „Ég Ajtóinak” kinyitását szimbolizálta. A kapun való átlépés egy metafizikai átalakulásra utal. A művészi ikonikus ábrázolás jól érzékelteti az élet és a halál kettőségét, ahogyan a két oldal el van választva egymástól. A kapu a határ jelképe. A művésznek egyszerre a valós térben és egy elvontabb, szimbolikus kifejezésmódban is meg kellett jelenítenie a két világ közti határterületet és ezen belül is a határátlépés fokozatait…
A láthatatlan világ művészi kifejezésformái
Láthatjuk a művészek valóban a titkok és a tudás ismerői és őrzői lehettek. A beavató átlényegülés pillanatainak művészi kifejezése a transzfiguráció, az egyik létállapotból a másikba való átmenet megjelenítése, mindig is igen nehéz feladat volt a művésznek, mivel az emberi szem számára ez a világ láthatatlan. Nem könnyű képi formában láthatóvá tenni azt a folyamatot, amit valójában felfogni sem vagyunk képesek. Az őskultuszok szakrális rítusai talán mégis valamiféle fogalmat alkothatnak erről a világról és kommunikációról, ami az élők és a halotti szférák, az alsó és felső világok között zajlottak…
A határátlépés művészi kifejezése
Az átlépés maga a „beavatás” az alvilág titkaiba, misztériumába (Erik Hornung) a kultikus rituálék is ezt a folyamatot tükrözik. A felső és alsó világok közötti átjárás, a világok közötti láthatatlan dimenziók érzékeltetése, a két szféra közötti határátlépés pillanatának megjelenítése, a változó folyamatok közvetítése, különböző ábrázolási technikát igényelt…
A küszöb
A művészi ábrázolás ikonikus tartozékai a küszöb ábrázolása. A küszöb, mint kontextus egy kultikus folyamaton keresztül a túlvilági életben maradást szimbolizálja, biztosítva a túlélést a túlvilágon. A küszöb határpontot jelentett élő és holt között, egyfajta átlépési pontot. A kapu olyan, mint egy határ egy tükör, ahol találkozhat élő és holt…
Az Ég Kapuja-átlépési pontok
…Az Ég Kapuján csak a beavatottak képesek átlépni és eljutni az ősök és istenek útján keresztül az isteni világokig, a sugárzó hely” mitikus világáig. ”Beléptem (a túlvilágra) mint sólyom, kijöttem, mint főnix.” Az „Akh-szférának” (fényesség, ragyogás, szellemi állapot) az „Égbeemelkedés helyének ” az elérése a végső cél. Átlépve a „túlvilág hét részén” a többrétegű „Hét égen” a bolygópályák jelezte csillagászati szférákon, a hét bolygószférán, majd az állócsillagok nyolcadik szféráján: „Előtűnnek neked az ég támaszai, meglátod a titkokat, melyek ott (az égben) vannak.” A kozmosz kijáratát szimbolizálja, a földről az égbe való átjutás ajtaja: a Napkapu. Egyúttal lehetővé teszi a beavatott számára, az életből halálba, a halálból az újjászületésbe való átjutás kétirányú, ciklikus mozgását. Az Alvilág nyugati horizontjának peremén lévő „első kapun” való átlépést manifesztáció követi…
…A halál folyamata mintha egy Út lenne. Egy rituális út, melyen keresztül ajtók vezetnek, miközben az elhunyt átmegy az elkülönülés fokozatain, szintjein. A leválasztódás, elkülönülés mindaddig folytatódik, amíg a lélek megtestesül egy új identitásban. Ebben nagy szerepe volt a rituális festészetnek. A papok által közvetített Dat (túlvilág) rejtett térségeiből származó „minta” volt a túlvilági ábrázolások alapja. A diagramok és ikonográfiai motívumok mind eszközei a túlvilágra lépésnek. A művész mintha egy „rituális adattárból” ősi formulákkal dolgozna. A szimbólumokat és gesztusokat belefoglalja az ábrázolásba és így létrehoz egy „képet” aminek transzformáló ereje van. Ezt teszi lehetővé azt a képességet, hogy a művész a halottak és az élők az Égi és Földi világ között közvetítsen.…
